Egészen elképesztő történetről számol be a Wall Street Journalban még júniusban Amerikából Naomi Epps Best. A 26 éves, egy gyermekes, protestáns hölgy családi és házassági terápiát tanul a jezsuita fenntartású, kaliforniai Santa Clara Egyetemen, amit annak keresztény hagyománya miatt választott. Ehhez képest sokkoló meglepetések érték.
Mint írja, az egyik kurzus, amit fel kellett venniük, a Human Sexuality (Emberi szexualitás) címet viselte. A kurzus leírása szerint:
„Ez a kurzus információkat és perspektívát nyújt a jövő terapeutáinak az emberi szexualitás biológiai, fejlődési, viselkedési, érzelmi és kulturális aspektusairól. Elsősorban klinikai fókuszú: olvasmányok, órai tapasztalatok és beszélgetések segítségével bővítik a hallgatók ismereteit az emberi szexuális működésről, mind a potenciális, mind a problémás aspektusokról, valamint szélesítik a hallgatók közérzetét a jövőbeli pár- és egyéni terapeutaszerepükkel kapcsolatban.”
De mi is történt a kurzuson? Ahogy Naomi Epps Best írja:
„Amikor először jelentkeztem a kurzusra, a diákoknak szadomazochista erotikát és egy The Guide to Getting It On című könyvet kellett elolvasniuk, amely szexuálisan explicit illusztrációkat tartalmazott. Azt a feladatot kaptuk, hogy
írjunk egy nyolc-tíz oldalas ‘átfogó szexuális önéletrajzot’, amely tartalmazhatta a korai szexuális emlékeket, a maszturbációt, a jelenlegi élményeket és a jövőbeli célokat egy cselekvési tervvel együtt – és mindezt egy harmadik féltől származó platformra töltöttük fel értékelés céljából.
A tanterv megengedte, hogy a diákok ‘nem kötelesek semmi olyat felfedni, ami szélsőséges kellemetlenséget okoz’, de ez a felelősségkizárás üresen csengett egy olyan feladathoz csatolva, amely előírta, hogy ilyen személyes ügyeket kell megbeszélnünk.”
A egyetem nem engedélyezte, hogy a hölgy kimaradjon a feladatból. A dolog így folytatódott:
A tanár „az osztályteremben többek között bemutatott egy videót a kötözésről, amelyben egy alávetett személy ’zsámolyruhát’ (egy teljes testet eltakaró ruhadarabot, amelynek célja a mozgás korlátozása) viselt, és olyan dalokat játszott, mint a ’WAP’ és az ’I Beat My Meat’ – beleértve a faji gyalázkodást is.
Egy vendégelőadó, egy férfi transznemű pszichológus, azt mondta nekünk, hogy ’csak a transz nőknek van olyan pénisze, ami felrobbanthatja a világot’,
és elmesélte, hogy szexuálisan izgatottak voltak, miközben a tükörbe néztek. Az egyik gyakorlatban névtelenül le kellett írnunk valamit, ami nem tetszett a nemi szervünkön vagy a melleinken, hogy azt egy másik diák felolvassa az órán.”
Hozzáteszi: „Egy későbbi negyedévben, ugyanazon kurzus keretében a hallgatóknak egy BDSM-pincéről szóló videós túrát mutattak be az óra alatt.
Egy influenszer nőt láttak befogva, megkorbácsolva és műanyagba csomagolva. Utána a professzor megkérdezte az osztálytól, hogy szeretnénk-e magunk is ’kipróbálni’ ezt.
Láthatóan feldúlva mentem ki. Az anyagot mindenféle kihagyási lehetőség és a házassági és családterápiás képzéshez való tudományos relevancia nélkül mutatták be. A hallgatóktól azt kérdezni, hogy szeretnének-e részt venni egy szexuális fétisben, szakszerűtlen és pedagógiailag elfogadhatatlan.”
Tovább is van: a hölgy név nélkül megírta az esetet a Substack-oldalán, a Clinically Incorrecten. És ekkor „rájöttem, hogy valami nagyobbra bukkantam”. Mégpedig arra, hogy a terápiás oktatást elfoglalták a kritikai elméletek, a woke, ami szerint elnyomók és elnyomottak vannak, mindenben hatalmi viszonyok tükröződnek, a fő elnyomók pedig fehér, heteró férfiak. Best szerint ma már az amerikai terápiás képzés politikai változásokat szolgál.
Mint írja: „A multikulturális tanácsadáson azt mondták nekünk, hogy
az ’objektív, racionális, lineáris gondolkodás’, a ’késleltetett kielégülés’ és a ’jövőre vonatkozó terv’ készítése a ’fehér kultúra’ jellemzői.
A próbaterápiás ülések előtt meg kellett neveznem a fehérségemet, és figyelmeztetnem kellett másokat, hogy a faji hovatartozásom miatt félreértelmezhetem az ügyfeleket. Az emberi szexualitásról szóló kurzuson azt tanították nekünk, hogy a hat hónapos ’nemi distresszben’ szenvedő gyerekeket ’meg kell erősíteni’ abban a hitükben, hogy ellenkező neműek – mélyebb vizsgálat nélkül, még akkor is, ha trauma vagy autizmus volt jelen.”
Hozzáteszi: „Ezeket az elképzeléseket a terület vezető testületei népszerűsítik. Az Amerikai Pszichológiai Társaság, az Amerikai Tanácsadói Társaság és a Tanácsadási és Kapcsolódó Oktatási Programok Akkreditációs Tanácsa kritikai elméleten alapuló szabványokat fogadott el.”
